A Csendes-óceáni kód parazitái

Kiválthatja-e a fejlett technika a természettudományi gyűjtemények preparált példányait? By: múzeum Többen érvelnek azzal, hogy a modern tudomány vívmányai mellett már nincs szükség olyan évtizedek óta meghaladott módszerekkel élni, mint amilyen a múzeumi példányok gyűjtése. A tudományos módszerek és technikai eszközök azonban nem helyettesíthetik a tudomány vizsgálati anyagait.

Írta: Babocsay Gergely MTM Mátra Múzeum Egy évvel ezelőtt az Amerikai Természettudományi Múzeum Biológiai Sokféleség és Természetvédelmi Központjának American Museum of Natural History's Center for Biodiversity and Conservation gyűjteményébe juttatott, addig alig ismert, a jégmadarak rokonságába tartozó guadalcanali bajszos halción kapcsán itt megjelent írásom számos olvasóból érzelmektől egyáltalán nem mentes, olykor vitriolos megjegyzéseket váltott ki.

Némelyikük még a kutatókat így, diszciplínára tekintet nélkül is boncasztalon látná szívesebben, mint a jobban vagy rosszabbul fizetett állásaikban. Kétségtelen, a bajszos halción — ahogy korábban fogalmaztam : tündérien bájos jószág, vagyis a cukiság skálán tízből tíz pontot ér el — életének kioltása igen nehezen emészthető tett volt. Ugyanakkor, ha az érzelmeket megpróbáljuk kiemelni a kérdés tárgyalásából — és ezt elismerem, rendkívül nehéz — a történet mindenképpen új keretbe kerül.

Mindezzel együtt tudomásul veszem, hogy a a Csendes-óceáni kód parazitái nem fogok tudni mindenkit krónikus légúti papillomatosis, ahogyan a vadgazdálkodás kapcsán vagy csak az állati hústermékek fogyasztása kapcsán sem lehet mindenkit meggyőzni arról, hogy vannak keretek, amelyeken belül állatok életének kioltása szükségszerű lehet.

A Csendes-óceáni kód parazitái

Bajszos halción Actenoides bougainvillei excelsus. A képen látható példány az első hím, amely valaha kutató kezébe és múzeumi gyűjteménybe került. Forrás: kinja. Első körben leszögezem, hogy a bajszos halción esetében nem lehetett teljesen tisztán látni, és csak a kérdéses példányt kipreparáló kutató részéről olvastunk olyan érveketamelyek szerint tette nem veszélyeztette a madár populációját, amelyet elegendően nagynak ítélt ahhoz, hogy azt egy egyed eltávolítása ne veszélyeztesse.

A világ egyik legjelentősebb múzeumához köthető, magasan transzparens, kifejezetten madárvédelmi kutatási és regionális programokat megvalósító kutatócsoport érdemel is annyi hitelt, hogy csípőből ne tárazzuk ki rájuk gyűlöletünk hatlövetű Colt-ját, hanem előbb tegyük fel a kérdést, hogy akkor ennek mi értelme is volt.

Először tisztáznunk kell egy félreértést.

Tudom, sokan arra gondolnak, hogy a jégmadár megmintázható lett volna virtuálisan, modern szkennelési módszerekkel, például 3D szkennerrel, illetve nagy felbontású fotókkal, másrészt biológiai valóságában, azaz kíméletes DNS-mintavétellel. Ez azonban hasonlít ahhoz az érveléshez, amelyben amellett kardoskodunk, hogy valamely, a Kongó-medencében meghalt kisgyerek CT-vizsgálattal megmenthető lett volna.

A muzeológusok, a financiálisan még oly jól eleresztett múzeumok kutatói is, mint az Amerikai Természettudományi Múzeum, kénytelenek számolni a pénzüket. Nem tudnak minden eszközt megvásárolni, amivel csodákat lehet művelni, másrészt a távoli tájakra szervezett expedícióiknak logisztikai korlátai is vannak, mert a felszerelést el is kell juttatni ember által nem járt, és a civilek számára egyébként is gyakran járhatatlan helyekre.

Így a Csendes-óceáni kód parazitái kia a Salamon-szigetekhez tartozó Guadalcanal Google Föld látképe. A trópusi sziget terepe rendkívül nehéz, erről a II. A szigetet ma se hálózzák be könnyen járható utak. Forrás: Google Föld De épp itt a lényeg. Milyen felszerelés legyen az, amivel egy példányról minden infót, beleértve azt is, amire egyelőre még csak nem is gondol a tudomány, és aminek később hatalmas jelentősége lesz, helyben beszerezhetünk.

Ha 50 évvel ezelőtt tudták volna, hogy a DNS megőrzése mennyire fontos, minden kipreparált példányból tettek volna félre DNS-t tartalmazó szövetet, vagy örökítőanyagot kímélő preparálási eljárást alkalmaztak volna. Micsoda segítség volna ma a gyűjteményi példányok elemzéséhez! Gondoljunk csak a mérgeskígyós példára.

Ha csak felére csökkent volna ennek nyomán a kígyóméregtől életüket vesztők száma, az ma évente 50 ezer plusz boldog vagy kevésbé a Csendes-óceáni kód parazitái, de az életét tovább élő embert jelentene. Nincs azonban az a szkenner, amelyik képes csontvázat három dimenzióban megmintázni rendkívül fontos információk hordozója külsőre megkülönböztethetetlen, ugyanakkor belső anatómiájukban eltérő fajok esetébenamelyik megmutatná egy állat belső parazitáit, azonnal leméri egy madár lényeges tollait, vagy egy szempillantás alatt összeszámolja egy mérgeskígyó összes pikkelyét, fogait stb.

Ha csak azokat a jellemzőket, amelyeket egy élő állaton meg lehet vizsgálni, mind a Csendes-óceáni kód parazitái terepen vizsgálnák meg a muzeológusok, soha nem érnének a végére, és egy olyan expedíció, mint a Salamon-szigeteki, amelynek célja a Guadalcanal ismeretlen élővilágának felmérése volt, teljes kudarccal végződne. Nőstény porcelángekkó Stenodactylus sp.

A gyűjteményi példány csontváza, a szervezetében fejlődő tojások vagy egyéb, a felvételen látható jellemzők a nélkül vizsgálhatók, hogy a példányt roncsolni kellene. Forrás: Yehudah L. Werner : Reptile life in the land of Israel.

Edition Chimaira. A természettudományi gyűjtemények több mint éve gyarapodnak a világ, elsősorban a nyugati kultúrkör múzeumaiban, de tulajdonképpen a világ legtöbb országában ma már léteznek természetrajzi gyűjtemények. Carl von Linné, a modern rendszertan megalapítója is gyűjtött vagy gyűjtetett példányokat, amelyek alapján számos, szinte mindenki által jól ismert fajt helyezett el az élők rendszerében, és írt le a tudomány számára a Systema Naturae című alapművének ban megjelent tizedik kiadásában.

A Linné által mintaként használt úgynevezett típuspéldányoknak, az általa leírt fajok etalonjainak egy része még ma is megvan. De például a Darwin által gyűjtött, kipreparált állatokból is sok fellelhető. A XIX. A birodalmak fontosnak találták, hogy gyarmataik élővilágáról legyen valamilyen fogalmuk, ezért sokan küldték gyűjtéseik termését haza a nagy gyűjteményekbe: Párizsba, Londonba és más jelentős fővárosokba.

Idővel az Egyesült Államok is bekapcsolódott, és az ott élő zoológusok, botanikusok és paleontológusok elsősorban az amerikai kontinensen gyűjtöttek.

A Londoni Természettudományi Múzeum. Hatalmas gyűjteményei jól tükrözik az egykori gyarmatbirodalom kiterjedését.

Természetes módon elpusztítja a parazitákat a testben, vigyázat, paraziták! - ködpiszkáló

Bécs, Budapest, Prága például igencsak gazdag gyűjteményi anyaggal rendelkeznek. De mi járhatott a évvel ezelőtti gyűjtők fejében, amikor kipreparálták ezeket a vastagbélrák tudatossági hónap és állatokat, vagy eltették az ősmaradványokat és kőzettani leleteket? Abban az időben a tudomány ugrásszerű fejlődésének még a kezdetén állt.

Egy ornitológus kézbe vehetett egy preparált madarat, és összehasonlíthatta a méreteit, a színeit, a koponyáját és a csontjait más madarakéval. Esetleg mért, formákat kategorizált, de ennél nagyon messzebbre nem juthatott. Darwin például forradalmi művének, a Fajok eredetének a megjelenésekor tudta, hogy az élőlények tulajdonságai öröklődnek, hiszen elméletének ez volt az egyik alappillére, de fogalma sem volt, mi az az anyag, ami az öröklődésért felelős.

Paraziták rózsaszín lazacban

Gondoljuk el, akkor még a tudomány szinte semmit nem tudott az anyagszerkezetről, és csak Darwin munkáját követő években figyeltek fel a nukleinsavak lehetséges, öröklődésben betöltött szerepére. A DNS molekula felépítését majd száz évvel Darwin elméletének megszületése után, ban írta le két molekuláris biológus, James Watson és Francis Crick.

A mai technológiánkkal és tudásunkkal azonban a Linné, Darwin vagy mások által gyűjtött példányok DNS-ét meg tudjuk vizsgálni. Ez azért is fontos, mert sok közülük a fent említett típuspéldány, azaz fajuk etalonja a tudományos rendszerezésben.

Minden hogyan lehet eltávolítani a férgeket a meggyről besorolt példányt vagy populációt ezekkel az etalonokkal kell összehasonlítani, és eldönteni, egy fajba tartoznak-e az etalonnal vagy sem.

Néha azonban nem könnyű ránézésre eldönteni, hogy egy, a kezünkben tartott példány valóban egy fajba tartozik-e a típuspéldánnyal. Sok faj a megszólalásig hasonlít egy másikra, mégsem azonos azzal. Például nem alkotnak egymással szaporodó közösséget.

Parazita lenne a maszkokban?

Galápagosi csúfolórigó — Mimus parvulus Gould, bőrbe tömött típuspéldányai. A példányokat a neves ornitológusnak, John Gouldnak adta, aki leírta őket a tudomány számára.

Idővel a madarak a Londoni Természettudományi Múzeumba kerültek, és ma is vizsgálhatók. Forrás: www.

Mikroemlősök és makroparaziták. Mikroemlősök és makroparaziták. Tárgykód: BMEGT30A

Linné, Darwin és sokan mások gyűjteménybe helyeztek állatokat azzal a céllal, hogy azokat a csontjaik, tollaik, pikkelyeik, formájuk stb. Az ipari forradalom ugyan már elérte őket, de épp csak átfuthatott a gondolataikban, hogy a Birmingham ipartelepei által eregetett és kiülepedett szennyezőanyagok egy nap talán kimutathatóak lesznek a begyűjtött példányok csontjaiban, szőrében és pikkelyeiben.

Ha valaki képet akar kapni a kémiai analitika technikai fejlettségéről, csak menjen fel a világhálóra és böngéssze át néhány analitikaieszköz-kereskedő vállalat honlapját. És akkor még nem beszéltünk az ökotoxikológia fejlődő módszereiről, az egyre épülő tudásról, amellyel a gyűjteményi példányok megszólaltathatók. De csak alig több mint év telt el az első példányok begyűjtése és megőrzése óta! És az emberiség töretlen hittel hisz a technikai és technológiai fejlődésben.

Fogalmunk sem lehet tehát, hogy milyen információkat nyerhetünk a megőrzött példányokból holnap, 10 vagy év múlva. Ráadásul fajok tűnnek el, és 3,5 milliárd évnyi titkot visznek magukkal, amelyet soha nem tudhatunk meg, ha legalább a gyűjteményekben nincs belőlük példány.

A chesapeake öböl parazitái, Navigációs menü

Kipreparált példányból kétségtelenül kevesebbet tudhatunk meg, mint az élőkből, de többet, mintha se élő, se holt egyed nem állna rendelkezésünkre. Olyan állatok után kutathatunk a védelmük érdekében, amelyek rég a feledésbe merültek volna, ha preparált egyedek nem emlékeztetnének rájuk.

Hullámos virágú kardvirág — Gladiolus undulatus L. Linné gyűjteményéből. Forrás: Kukkonen, A Csendes-óceáni kód parazitái. Fennici Erre jó példa a réti tarkalepke skandináviai populációinak genetikai vizsgálataamelyben múzeumi és természetben élő példányok alapján összehasonlították a kihalt és fennmaradt populációk genetikai változásait, és ebből következtettek az egyik kihalásának és a másik fennmaradásának genetikai hátterére.